Szomorú Őszike Születésnapomra

A nóta mondja: elütnünk és meghalunk.

Valakiktől valamit megkapunk, sokszor nemhiába

A véletlen szerinti határok között küzdeni illik.

Megtanultuk, hogy Darwin már hajlott korában

Óvatosan jelenti: küzdelem kell az élet folytatásához!

Köszönöm Anyám, Apám, és ezernyi felmenőm

Ezt a kuszának látszó kitartó, kutatással érthető világot.

Az életemet , a nagy családot.

Ezek elszálltak felettem, szél futta sárkányi lebegő gatyával

És a levegőnél is tisztább fejjel.

Ujjongok most is, Apám hazatért hadifogság után,

Csippás, csöcsehagyott macskakölyökként csodálhattam.

Aztán valahogy összenőttünk, talán mindent tudó munkája után,

A  pontossága, az örökölt tudása, akarata, kötelességtudása csoda volt,

Köszönöm Anyámat, Apámat Istenem tán még józan ésszel.

A rajtuk keresztül megszabott infinit világot megismerhettem.

Ők tudták, határt nem szabtak: tanuld meg fiam!

Áld meg Anyámat Istenem! Védett a bunker sötétjében,

A félig előtt ház hidegében akkor is magabiztos feláldozással

A családért, rokonokért jókedvvel végzett munkát,

A mindig másokat segítő életét!

Áldjad ennek a két embernek együtthúzó erejét, mert példaképek nekünk.

Hallgasd meg teremtőm a most felszálló, emlékeimből fakadó száraz rövid imámat

Áld meg Anyámat, Apámat!

                                       Dr. Erőss István 66 éves

Őszike

Emlékező vers egy útjelző táblához Berzence felé

Az egykor volt utca hársfalombjai alatt

Fordult az út Szent László arany rezgésű nyárfái felé

Baráti jegenyesora mutatta utat Berzence felé.

A „Pógár Erdőn” túl a rezulán

Zöld –szürke levelét mutatta a tölgy

Határsáv volt, de sok titkos szerelem vége is itt volt!

Hercegi lenia tiltott mese volt Berzence felé.

Zsongó tölgyes, ott voltam kismanó, ahol a ciklámen virít,

„Az Anyja mindenit!”

Valóság álmát álmodtam, Rinyát

Gomba, tőzike  a világ közepe Berzence felé.

A ragadozó már ellódult, szárnya fogta a levegőt

Vergődtem, futottam alatta

A Szaturi már háromkor nyitva volt

Bölcs tehén szagom bájos hölgyemnek „nem smakkolt”

Halász, tó és hal szaga ragadt rám Berzence felé.

Egykor gyakornok úrfi én,

Billegő „lóringójával” indult álmai erdeje felé,

Ahol hullattam első forró férfi könnyeimet a semmiért….

Ismét virágot szedtem a sírokra és az új kedves elé Berzence felé.

Volt egykor egy őszike

A szélben csavarodott pókháló harmatcseppjén megtörő fény

A kagyló éle, a rák íjesztése – villanó:

Összeszorított szája –úgy hallgatok én

A csillaghullás rőtt közepén az üstökös farkát markomba szorítom

Csillagporos rozs-pipacsos mező közepén

Az élőt a teremtőt ordítom én !

A romlott látásom kezdetén

Hamvas zöld, lángoló piros…

Vak leszek vagy „vadakat terelő”?

Fájdalmas ,aszott, ráncos a  gondolat

Tudod a fagyökér követ feszítő erejét:

Markol és élni is tud…

ZACHAR

2009 november

Őszi ígéret kora tavasszal

Te vagy a tavaszi ígéret.

Te vagy az enyém, én a tied,

Érted?

Sárban, mocsokban,

Úgy jön a világra a tavasz is,

Olymposi istenek lába közöt!

Olvad a hó, a földet itató víz csordul,

Mezítláb járhatsz!

Körmünk már kieresztve,

Kacor bajszunk meresztve,

Éles fogú kandúr, nyúlj el,

A tavasz ünnepén!

Rózsa vesszeje, épséges, él,

Virágot váró rügyekkel,

Bólogató, sokszirmú,

Illatos, színes fejet remél!

Az ámbituson ülünk, sokan.

Jön-e rokon, látogató, barát,

Csomaggal, butykossal, hazai illattal,

Vidáman.

Kérdem a Solo Tavaszt,

Aki ígér, végül nem ad.

Dolgozni kell!

Szőlő, gyümölcs ?Maga keresett.

Ezen mód. A kör beteljesedett.

Őrizd a Földet, ajándékba kaptad.

Ne a világot ajnározd,

Ezt a kis Gályát sem  ismered,

Sem magadat

Az ígéret itt marad.

Te, aki olvasod, érzed a tavaszt!

Hideg, csendes alkony,

Füst illata leng,

Még fűtenek.

Nyálcsordító illat szivárog a tető között,

Sonkát, a késői vágást füstölik.

Éles a levegő. És

Lassan érik a szerelem,

De eljön az idő,

Pünkösd, akác, hárs,

És az esküvő.

Nyomorult Őszike

Két testvérem sógorom után,

Jól emlékszem minden szóra,

- CSÖND –

Egy ősi dúdoló zöng

- ALTAT –

Rokonok, barátok éveinek száma

- CSÖNG –

Én következem. Az ünnepen!

Várd ki a sorod végét!

Égett a gyertya, Húsvét ünnepén.

Hallottuk szüleink szavát még :

Tudod a kötelességed ,

Dolgozz! amit örökbe adtunk

Tehetséged szerint.

És égett a gyertya ,a két végén.

Dolgozzatok gyermekeim!

Az olvadt viasz tükrözött,

Az olvadt még formálható,

Lett belőlem nyújtott Orwell-i ló.

Gondjaim visszakérem,

Forró érzéseimet elvitte már.

Ugye Ön volt itt elsején,

Hogy 1 millió forinttal tartozom én,

8 ezret vettem fel az ablakban,

Megbízható forintokban.

Ők hiszik, törvényt adhat az Orwell-i parasztnak!

Te, aki, netán, ha olvasod

E naiv gondolatot a síroknál,

Ott legalább érzed már

Az áramlatot ugye?

Őszikék, a hideg alkonyat.

ZACHAR

2009 december

Őszike az otthonhoz

Miért szomorú ez?

Itt vidám ünnep van.

Neve játékosan: az Élet.

Itt mind ahányan vagyunk,

Gyermekek vagyunk.

Hol volt, hol nem volt:

Az Otthon. Az ellenállást adókat

Legyőzve a szerkezet elindul.

A fogaskerekek csikorogtak,

A tudás, az akarat olaja

Mindent megmozgat.

Már előtted a Föld, a könyvtár,

Csizmás kandúr-hétmérföldes csizma

Varázssapka, mindent tojó

Tyúk, fehér ló, sarkantyú.

Mind a tied, ha érzed az

Otthon melegét.

Vannak felmenő szakmenedzserek,

Tanfolyamok, nagymenők,

De amit itt megtanulhatsz,

Azzal elérheted az „utolsó

Máglyára menőt.”

Zachar

2010 január

Őszike napszúrással

Újra nyár van. Öreg, hát Epikuros után gondolkodom.

Ülök a fenekem két partján (seggem).

Függvénnyel alig leírható

(Inflexio, inklináció,

fluctuáció, errozió, aranyér, stb.).

Hát a nyári ringló a fosató,

Szorít, a két rész között.

A sárga foltos, ősi csíkot adót:

A sárga csík elvezet a lét másik végéhez

- a WC-hez.

Eszköz híján nem áll meg a gondolkodás.Ott a VÍZ.

És megint elölről …

Vibráló fény, a Nyár, vagy

Hullámzó adagokban

Erdei szamóca illatod, színed

A körtét utánzó tested

Pille ruhád, köldöködön

Marcangolja a szél a pihe

Kis kacér zászlaját.

Újra nyár volt, újjá bájoló,

Színű, vibráló lepkeszárny

Vetkőzött, táncoló fény járt,

Lepkeszárnyú szitakötő táncot.

A hasadon és melled gombján

Virágok.

De jönnek mások

Grófok, négyszög számok

Tér-idő.

Fogadd el.Már létezik az

Ezzel ellenkező.

ZACHAR

2009 augusztus